Alkohol és drogok: tanuljunk meg segítő kezet nyújtani

1 comment
1
02 nov, 2020

Az alkohol és a drogok kérdésköre kétségkívül nehéz téma, amely köré rengeteg mítosz, előítélet, pontatlan információ és stigma fonódik. Sokszor még a szakemberek sincsenek tisztában az aktuális terminológiával, nem ismerik a különféle módszereket, amelyek segíthetnek a családon és közösségen belüli alkohol- és drogfogyasztás problémájának megoldásában. Pedig nem egy elszigetelt problémáról van szó, amelyre csak egy univerzális megoldás létezik, bár univerzális megoldásnak számít a függőség gyógyítása és az életfogytig tartó absztinencia.

Vegyük hát sorra az alkohollal és drogokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és javallatokat, amelyek segítségül szolgálhatnak a kirekesztett közösségekben dolgozóknak.  

Drog-e az alkohol? Mi minden minősül drognak?

A rövid válasz: „igen”. Az alkohol – a nikotinnal együtt – a legelterjedtebb legális drogok közé tartozik.

A „drogok” megnevezés alatt olyan pszichoaktív szereket értünk, amelyek hatással vannak az idegrendszerre és valamilyen mértékben módosítják az ember tudatát, hangulatát. A drogok szót hallva az embereknek leggyakrabban az illegális, nem orvosi célú drogok jutnak eszébe, de ez így nem egészen pontos. Azért is használjuk az „alkohol és drogok” szókapcsolatot, hogy ne felejtsük el, az alkohol – és a nikotin – is ebbe a kategóriába tartozik. A drogok egy másik fajtájához kell sorolni egyes, vény nélkül kapható gyógyszereket (pl. nyugtatókat, fájdalomcsillapítókat) is. (1)

1. sz. mítosz: léteznek ún. kemény és könnyű drogok

A kemény és könnyű drogok megkülönböztetése nem tükrözi a tudomány jelenlegi állását, így kerüljük ezt a felosztást. Ez a téves osztályozás csak bővíti a drogokkal kapcsolatos téveszmék sorát.

1   Jelenleg több kutatás vizsgálja a drogok ártalmas hatását, ill. azt, hogy okoznak-e függőséget. Ezek azt állítják, hogy az alkohol legalább annyira veszélyes, mint a heroin, és mindkét drog veszélyesebb, mint például a marihuána. (2) A tudomány már felülírta azt a mítoszt is, hogy létezik az egészség szempontjából jótékony mennyiségű alkohol. Pusztító hatása van az agyra, a gyomorra és a májra is, de káros hatása a szervezet minden részére kihathat. Nincs olyan jótékony hatása az alkoholnak, amely felérne azzal a veszéllyel, amelyet a szervezet számára jelent. (3) Ennek ellenére számos országban és társadalomban ez a drog széles körben elfogadott.

 

2. sz. mítosz: az alkohol és a drogok nagy problémát jelentenek a társadalom perifériájára került roma közösségekben.

Az igazság az, hogy nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre arról, mennyire elterjedt az alkohol és drogok használata a romáknál vagy a kirekesztett közösségekben. A szakirodalomban is gyakran felbukkannak a megnövekedett alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatos alaptalan állítások, de ezek általában nem naprakész adatok. További probléma, hogy az emberek egy-egy jelenséggel (pl. a toluol, azaz szerves oldószerek inhalálása) kapcsolatban általános, az összes kirekesztett közösségre érvényes következtetéseket vonnak le. Az alkohol- és drogfogyasztás nem köthető egy adott kisebbséghez vagy állampolgársághoz, de szorosan összefügg olyan társadalmi jelenségekkel, mint a társadalmi kirekesztettség, munkanélküliség, az információkhoz való hozzáférés hiánya, szegénység, diszkrimináció stb.

Az „Egészséges közösségek” [Zdravé komunity] szlovákiai nevű szervezet – amelynek köszönhetően számos egészségügyi asszisztens működik Szlovákia kirekesztett közösségeiben, szintén felhívja a figyelmet arra, hogy minden közösség egyedi és a bennük fennálló helyzet változó. Valahol a fokozott alkohol- és nikotinfogyasztás jellemző, máshol egyéb drogok is előfordulnak – például toluol, azaz szerves oldószerek, marihuána, új szintetikus drogok, mint a herbál vagy opiát tartalmú gyógyszerek. A segítséget nyújtó dolgozóknak elsősorban alaposan fel kell térképezniük a közösséget, ahol dolgoznak, s nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonniuk. (4)

3. sz. mítosz: aki egyszer kipróbálja a drogot, függővé válik 2

A drogfogyasztásnak különféle módjai léteznek. Életünk során egy képzeletbeli vonal mentén mozoghatunk és ez a tény ellentmond annak a mítosznak, hogy egy függő nem térhet vissza az ellenőrzött fogyasztáshoz (bár nem biztos, hogy ez egyszerű). A függőség problémáját orvosnak kell kezelnie, mivel betegségről van szó, amelynek több tünete is van.

 

 

Absztinencia (nem élek drogokkal)

Kísérletezés (kipróbálom, de a továbbiakban nem élek vele)

Alkalmi fogyasztás       (pl. alkohol ünnepségeken, szilveszterkor)

Rendszeres használat (pl. alkohol minden pénteken)

Rendszeres, problémát jelentő fogyasztás

Függőség

Tehát nem, az első használat után nem válunk függővé, és egyes kutatások igazolták, hogy a drogokat kipróbálók nem is válnak függővé. (5) Ez jó hír mindazok számára, akik a terepen dolgoznak – amennyiben azt látják, hogy a közösségben előfordul a drogokkal való kísérletezés (ideértve az alkoholt is), eredményesen közbeavatkozhatnak, hogy az adott egyénnél ne alakuljon ki függőség. Hiba, amikor kísérletezés esetén a család vagy más szerv az érintett személyt gyógykezelésre kényszeríti, annak ugyanis semmi értelme és az érintett jogosan tartja ezt feleslegesnek. Biztosan nem szívesen működik majd együtt (a motiválatlanság miatt).

A függőség egy betegség, amelyet csak orvos – pszichiáter – diagnosztizálhat. Egy adott tünet együttes kíséri:

  • a drog utáni erős sóvárgás (ún. craving)
  • kontrollvesztés
  • az anyaghasználat folytatása a negatív következmények ellenére
  • a droghasználat előnyben részesítése más tevékenységgel vagy kötelezettségekkel szemben
  • megnövekedett tolerancia (több drogra van szükségem a kívánt hatás elérése érdekében)
  • az elvonási tünetek jelenléte a drog megvonásakor. (6)

4. sz. mítosz: Csak a kemény terápia segít, más nem

 

1Amennyiben a kliens elutasítja a kezelést, tévesen azt gondolhatjuk, hogy meg van kötve a kezünk, és az egyedüli megoldás a bíróság által elrendelt gyógykezelés. Elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy kliensünk teljesíti-e a függőség kritériumait, ill. a függőséget orvos megerősítette-e. Néha felmerül a függőség – esetlegesen a problémás alkohol- és drogfogyasztás – gyanúja. A segítő szakmák nemcsak a gyógykezelésre motiválhatják az érintetteket, hanem más lehetőségek is vannak: ezek a beavatkozások csökkentik az alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatos kockázatokat és károkat. Ez angol szakszóval a „harm reduction”, az ártalomcsökkentés. Az ártalomcsökkentés egyik példája, ha a klienst arra tanítjuk és motiváljuk, hogy alkoholfogyasztás után ne vezessen. Nincs közvetlen befolyásunk az alkoholfogyasztásra, azonban az ilyen fajta beavatkozás épp olyan fontos, hiszen védi a kliens – de mások – egészségét és életét is.

 Tanácsadási lehetőségek alkohol- és drogproblémák esetén

Az alkohol- és drogfogyasztás problémájának egyik hagyományos megoldása a gyógykezelés. Ez elsősorban két okból ütközik a kliens ellenállásába:

  • A kliensen objektív szempontból nem mutatkoznak a függőség tünetei (pl. hetente egyszer megiszik két sört; egy fiatal a serdülőkori kísérletező időszakra jellemző próbálkozásként kipróbálja a marihuánát).
  • A kliensen már megmutatkoznak a függőség tünetei, de még nem motivált a gyógykezelésre.

Ezek a viszonylag gyakran bekövetkező helyzetek nem azt jelentik, hogy a segítő szakmákban dolgozóknak meg lenne kötve a keze. Egyéb – a klienseket, a családjaikat és a közösségeiket is – segítő módszerekhez is folyamodhatnak.

Az ártalomcsökkentésre (harm reduction) fókuszáló módszer

Az ártalomcsökkentés módszere a kockázatos viselkedéssel – leggyakrabban az alkohol- és drogfogyasztással – összefüggő egészségügyi, szociális, pszichológiai és egyéb kockázatok és károk csökkentésére irányul. Ez a pragmatikus szemlélet a kliens minden előrehaladását értékeli. Egyedisége abban rejlik, hogy a klienssel annak aktuális helyzetében foglalkozik, nemcsak a szó fizikai értelmében. Az ártalomcsökkentő program egyik legismertebb típusa a tűcsere program. Ezek a programok biztosítják, hogy a kábítószert intravénásan alkalmazók a használt fecskendők helyett sterileket kapjanak, így gátolják a hepatitisz és a HIV terjedését (a használók és a környezetük körében is – ezeknek a programoknak köszönhetően csökken az utcán szétszórt fecskendők száma). Az ártalomcsökkentő programok azonban más módszereket is alkalmaznak.

A marihuánával való kísérletezés során alkalmazott ártalomcsökkentés példája

A közösségben, ahol dolgozunk, sok a fiatal. Időről-időre egy-egy társaság kipróbálja, milyen az, ha az elszívott marihuánát sörrel öblíti le. A fiatalkorúak ezzel ütik el az időt iskola után. Romlik az előmenetelük, és ha szóba elegyedünk velük, unalomról panaszkodnak, pesszimistán látják a jövőt. A marihuána szórakozást jelent számukra.

Hogyan segíthetünk rajtuk?

  • A fiatalokat ítélkezés nélkül hallgassuk meg, fejezzük ki nekik megértésünket – az ő helyzetükben a drog tényleg megoldásnak tűnhet.
  • Javasoljuk a klienseinknek, hogy tudjanak meg együtt többet a drogokról. Derítsük ki, ők mit tudnak a drogokról, mondjuk el nekik, amit mi tudunk. Ne féljünk a közös információgyűjtéstől és közös megvitatásuktól. Ezzel elnyerhetjük bizalmukat.
  • Magyarázzuk el a klienseknek, hogy tudjuk, nem vagyunk képesek megakadályozni őket a drog használatában, de fontos nekünk az ő biztonságuk és egészségük. Keressünk „ártalomcsökkentési javaslatokat” megbízható forrásokban: pl. hívjuk fel a fiatalok figyelmét drog a hatása alatti vezetés veszélyeire, mondjuk el nekik, hogy ne kombinálják a drogokat más drogokkal stb.
  • Ássunk le a probléma gyökeréig – kínáljunk alternatív megoldást a fiatalok számára, hogyan tölthetnék el a szabadidejüket, engedjük, hogy aktívan bekapcsolódjanak a különféle tevékenységekbe, képezzünk ki ún. sortárs segítőket, akik majd felvilágosítást végeznek az adott közösségben.
  • Amennyiben a kísérletezés legális drogokat – alkohol, nikotin, esetlegesen toluol, azaz szerves oldószerek, vagy nyugtató – is érint, próbáljunk meg kapcsolatba lépni az eladóval és arra motiválni őt, hogy minimalizálja az eladást a fiatalkorú vevőknek. Persze naivság azt gondolni, hogy ez a stratégia megoldja a problémát, de a különféle beavatkozásokból felépülő kép egy darabját alkothatja.
  • Húzzuk meg világosan a határvonalakat – értük vagyunk, de ránk is vonatkozik a bűncselekmény-bejelentési kötelezettség. Fontos azonban megemlíteni, hogy Magyarországon a jelenlegi hatályos szabályozás alapján amennyiben a kliens nem veszélyes önmagára vagy másokra – különös tekintettel kiskorúakra – nincsen bejelentési kötelezettség.  Kerülendő dolgok:
  • Bárminemű fenyegetés és megfélemlítés (pl. hogy rendőrt hívunk, hogy panaszt teszünk a szülőknél stb.).
  • A drogok negatív következményeinek eltúlzása.
  • Gyógykezelésre való kényszerítés.

Motivációs beszélgetések, avagy hogyan segítsük elő a változást (7)

A motivációs beszélgetések a beavatkozás egy specifikus formáját képezik, amely az alkohol- és drogfogyasztó klienseket célozza meg. Lerombolja az előítéletet, miszerint ezek a kliensek hazudozók vagy nincsenek tisztában a saját problémájukkal. A motivációs beszélgetések arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyes kliensek nem egyformán készek a változásra. A motiváció nem egy olyan dolog, amivel rendelkezünk vagy nem, a motiváció dinamikus jelenség, amelyet a segítő szakmák képviselői képesek befolyásolni. Amennyiben a kliensnél ellenállásba ütközünk, rosszul választottuk meg a beavatkozás módszerét, s valószínűleg még néhány lépéssel a kliens előtt járunk.

Az ellenállás megnyilvánulása:2

  • Ellenkezés: a kliens kételkedik a segítőben vagy ellenséges vele szemben.
  • Közbevágás: ide soroljuk a közbeszólást és az elhallgattatási kísérleteket is.
  • Tagadás: a kliens kijelenti, hogy nincs semmilyen problémája, a környezete ellene fordult, találgat.
  • Érdektelenség: a kliens kerül minket, nem akar beszélni a témáról.

 

Teendők ellenállás esetén:

  • Aktívan hallgassuk meg a klienst, reagáljunk arra, amit mond. Ezzel megmutatjuk, hogy nem vagyunk ellenségek, nem azért vagyunk ott, hogy bármit rákényszerítsünk.
  • Hangsúlyozzuk ki, hogy mindig a kliensen áll, hogyan dönt.
  • Fejezzük ki egyetértésünket. Amennyiben a kliens azzal vádol bennünket, hogy túl nagy nyomást gyakorlunk rá, akkor lehet, hogy tényleg a sarokba szorítottuk. Ismerjük el, hogy azzal kell foglalkoznunk, ami a kliens számára fontos.

Leginkább akkor ütközhetünk a kliens ellenállásába, amikor nem tartjuk tiszteletben az ő motiváltságának és felkészültségének adott fázisát. Az ún. változásra való felkészülés ciklusáról beszélünk:

43

2020

Az egyes fázisok egy ciklust alkotnak, amelyben a kliens egyszer fent van, egyszer lent, s előfordulhat az is, hogy többször is áthalad a cikluson, mielőtt viselkedése tartósan megváltozik.

Alkohol és drogok a családban – a társfüggőség jelensége

A terepen dolgozó segítőket néha meglepi, hogy az egyes családok mennyire képesek tagadni és leplezni egy-egy családtag alkoholizálását vagy droghasználatát. Úgy tűnik, mintha a család hallani sem akarna arról, hogy a családi költségvetés nagy része alkoholra megy, sőt még tolerálja is ezt. Mentegetőznek, magyarázkodnak: „Hisz, itt mindenki megissza.” „Olyan nehéz az életünk, hát iszik egy kicsit.” „Egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, nézze meg a szomszédot.”

Ismerős a helyzet? Ezt a társfüggőség. Ez az állapot azokat sújtja, akiknek a hozzátartozója elveszítette a kontrollt az alkohol- vagy drogfogyasztása felett.

Társfüggőséget tapasztalt?

  • A kliens kényszernek/kötelességének érzi, hogy segítsen egy másik embernek, például a partnerének.
  • A társfüggők olyan dolgokat tesznek meg, amilyeneket nem akarnak megtenni.
  • Ha a segítségük nem segít, haragot éreznek.
  • Amíg nem észlelnek krízist, unatkoznak (gyakran előfordul, hogy egy függővel való szakítás után hasonló partnert találnak).
  • Önmagukkal szemben is szigorúak, bűntudat gyötri őket.
  • A másikat mindig a szerelem nevében uralják, irányítják és védelmezik. Ebből alakul ki aztán egy olyan ördögi kör, amelyben ők maguk válnak függővé – az irányítástól függnek. (8)

 

A társfüggőség fogalmát Melody Beattie amerikai írónő találta ki és terjesztette el a köztudatban. Ő maga is alkohol- és drogfüggő volt, majd kigyógyult a függőségből. Egy új élet reményében férjhez ment és egy addig kevésbé ismert jelenség – a társfüggőség – veszélyével szembesült. A férje alkoholista volt, s ő így hirtelen csapdába került – a segíteni akarás csapdájába. 

A „Ne függj senkitől: A társfüggőségről mindenkinek” c. művében leírja, hogy a függőség és a társfüggőség két nagyon hasonló és romboló jelenség.

A társfüggőség esetén az első lépés a beismerés: „Az életünk elviselhetetlenné vált annak következtében, hogy egy alkoholistával élünk együtt.” Az Anonim Alkoholisták csoportjai az önsegítés hagyományaira támaszkodnak, itt az első lépés a beismerés: Elismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, az életünk irányíthatatlanná vált. (Forrás: http://www.alkoholici-anonymni.sk)

 

Hogyan segíthetünk társfüggőség esetén?

Előfordul, hogy a függőkhöz hasonlóan a társfüggők sem tudatosítják társfüggőségüket és szenvedésüket. Túlterheltnek érzik magukat, de ezt a segítségnyújtás és a szeretet természetes következményének tartják. A segítők egy-egy bizalmas és empatikus beszélgetés során elmondhatják az érintetteknek, hogy mindenki a saját sorsáért felelős, s mindenkinek meg kellene húznia a határokat, amelyeket nem lép át segítségnyújtás közben. A család és a hozzátartozók támaszt jelenthetnek a függő számára, de soha nem kellene vállalniuk a felelősséget a viselkedéséért.

  1. Magyarázzuk el a kliensnek, hogy a segítség/támogatás és a mások helyetti felelősségvállalás két különböző dolog. Segítsük őt a segítségnyújtást és a társfüggőséget jelentő helyzetek azonosításában.
  2. Fejezzük ki megértésünket a kliensnek. A társfüggőt általában a szeretet motiválja.
  3. Próbáljuk meg ráébreszteni a klienst, hogy valakit szeretni nem ugyanaz, mint folyamatosan megmenteni őt.
  4. Segítsük a klienst ráébredni azokra a helyzetekre, amikor a társfüggőségével saját magának árt.
  5. Tanítsuk meg a kliensünket, hogy a saját érdekeit a másik érdekei elé helyezze.

 

A segítségnyújtás alapelvei

Az alkohol- és drogfogyasztás különböző stádiumaiban lévő klienseknek való segítségnyújtáskor a következő alapelvek érvényesek:

Megfelelő tájékoztatás az alkohollal és drogokkal kapcsolatban

Nem kell drogszakértőnek lennünk és ne féljünk ezt beismerni. Feladatunk a kliens mellett állni és segíteni őt, hogy képes legyen előrelépni az életben. Legyünk azonban óvatosak és ne terjesszünk téveszméket, helytelen információkat a drogokkal kapcsolatban. Az ilyen „baklövés” főleg a fiatalokkal való munkánál bosszulhatja meg önmagát, hisz ők bármilyen információt megtalálnak az interneten. A „nem tudom” sokkal inkább hiteles, mint a téves információközlés.

A kliens elfogadása

Az alkohollal és drogokkal kapcsolatos hozzáállásunknak világosnak kell lennie, de nem szabad azt rákényszerítenünk a kliensre. Ha valaki úgy dönt, kipróbálja a drogot vagy anyaghasználóvá válik, még nem csökken az illető emberi értéke vagy méltósága.

Nyílt kommunikáció

Ne titkoljuk el az információkat a kliens elől. Az alkohol- vagy drogfogyasztót sokan tartják megbízhatatlannak. Ne kövessük el ugyanezt a hibát. Bízzunk meg a kliensben, hogy az anyaghasználat ellenére is képes meghozni a vele kapcsolatos döntéseket, s fogadjuk el az általa közölt információkat.

Az alkohol és drog kérdésköre feldolgozásának bevált gyakorlati példája az ETP szervezet által megvalósított, „A Közép- és Kelet-Szlovákiában élő roma közösségek közötti távolságok áthidalása” c. projekt, amely keretében a közösségekben élő fiatalok a drogokkal és szexuális egészséggel kapcsolatos oktatásban részesültek, s az elsajátított ismereteket a saját kortársaik körében adták tovább. (9) Úgy tűnik, hogy a közösségekben azok a programok lesznek – megfelelő szakmai vezetés mellett – hatékonyak, amelyek aktívan foglalkoztatják a közösségeket, felhasználják a „peer programok” elveit és nem félnek az átélt tapasztalatokon alapuló szaktudás felhasználásától sem.

Írta: Mgr. Miroslava Žilinská, pszichológus és lektor, „PDCS“ egyesület

A szöveget szlovákról magyarra fordította: Gabriella Bartko

A szöveget lektorálta: Suha Tamás

A cikk a Karpatska nadácia megbízásából készült, és Magyarországon közreadja a Kárpátok Alapítvány-Magyarország.

Az ,,Esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek” című, FMP-E/1901/4.1/015 számú projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg, a Szlovákia-Magyarország Interreg V-A Program Kisprojekt Alapjának támogatásával.

Felhasznált irodalom

  1. WHO. WHO lexicon of alcohol and drug terms (Az Egészségügyi Világszervezet alkohollal és drogokkal kapcsolatos fogalomtára) [Online] 1994. [letöltve: 2020-05-21] https://www.who.int/substance_abuse/terminology/who_ladt/en/.
  2. Nutt, David J, King, Leslie A. a Phillips, Lawrence D. Drug harms in the UK: a multicriteria decision analysis. (Drogok okozta károk az Egyesült Királyságban: egy többkritériumos döntéselemzés). The Lancet, 376. évfolyam, 9752. sz., 1558-1565. o., [Online] 2010. [letöltve: 2020-05-21] https://doi.org/10.1016/S0140-6736(10)61462-6.
  3. Collaborators, GBD 2016 Alcohol. Alcohol use and burden for 195 countries and territories, 1990–2016: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2016. (Alkoholfogyasztás és ennek terhe 195 országban és térségben, 1990-2016: a 2016. globális betegségteher-tanulmányhoz készült szisztematikus elemzés),  The Lancet, 392. évfolyam, 10152. sz., 1015-1035. o., [Online] 2018. [letöltve: 2020-05-21] https://doi.org/10.1016/S0140-6736(18)31310-2.
  4. Zdravé komunity (Egészséges közösségek). (telefonos és e-mailben végzett konzultáció, 2020). 2019. évi kiadatlan, a társadalom peremén levő közösségek alkohol- és drogfogyasztására vonatkozó adatok.
  5. SAMHSA. [Online] http://www.thecleanslate.org/wp-content/uploads/2016/06/NSDUH-PPY-initiates-Addiction.pdf.
  6. WHO. ICD-10 (Betegségek nemzetközi osztályozása). [Online] https://icd.who.int/browse10/2016/en#/F10-F19.
  7. Miller, W.R. & Rollnick, S. Motivational Interviewing: Preparing People to Change Addictive Behavior (Motivációs interjúk: felkészítés az addiktív viselkedés megváltoztatására). National Drug and Alcohol Research Centre, Sydney, New South Wales, Australia.
  8. Beatie, M. Skoncujte so spoluzávislosťou (Ne függj senkitől! Társfüggőségről mindenkinek.) Bratislava : Citadella, 2014. ISBN: 9788089628636.
  9. Mušinka, A. PODARILO SA. Príklady úspešných aktivít na úrovni samospráv smerujúcich k zlepšeniu situácie Rómov. (Sikerült. A romák helyzetének javítását szolgáló sikeres önkormányzati tevékenységek példái) Tlačiareň Kušnir, Prešov, Vydavateľstvo Prešovskej univerzity v Prešove. ISBN 978-80-555-0531-2 . [Online] 2012. https://www.unipo.sk/public/media/17060/Musinka%20-%20Podarilo%20sa%20-%20SJ.pdf.

 

A cikk az „Esélyt a hátrányos helyzetű gyermekeknek” c., FMP-E/1901/4.1/015 jelű, az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program Kisprojekt Alapja által (http://www.skhu.eu , http://www.viacarpatia-spf.eu) támogatott projekt részeként készült.

Forrás: https://odperinky.sk/

www.skhu.eu       www.viacarpatia-spf.eu

123

3e

Hozzászólások