Biztos kezdet- koragyerekkori hátránykompenzálást segítő gondolat

kép0
04 jan, 2021

Szomor Éva, a szerző, gyógypedagógus, aki mind Magyarországon, mind nemzetközi színtéren (Afrika, Izrael, Németország, Ausztria) elismert, több évtizedes tapasztalattal rendelkező koragyerekkori fejlődéssel foglalkozó szakember, Biztos Kezdet Program szakértő. Nevéhez fűződik az Egyesült Királyságbeli Biztos Kezdet (Sure Start) filozófia, és gyerekházak magyarországi adaptációja. Ebben a cikkben is a Biztos Kezdet Program tapasztalatait osztja meg az olvasókkal.

Angliában a 90-es évek végén indult el a Sure Start (Biztos Kezdet) elnevezésű, a koragyerekkort középpontba állító felzárkóztató program, miután számos kutatás támasztotta alá azon szociális felzárkóztató programok hatékonyságát, és eredményességét, amelyek a családokat komplex módon, a gyerekek és a szüleik közös támogatásával segítik. Felmerült az egyértelmű igény, olyan támogatási formák, lehetőségek, programok iránt, amelyek a szegénységben, hátrányban élő embereket úgymond ember számba veszik, és egyéni problémáikra is válaszokat keresnek. A gyerekek pedig olyan segítséget kaphatnak, amely által fejlődési lemaradásaik pótlása megvalósul, és készségek és képességek tekintetében közelebb kerülhetnek a nem hátrányból induló társaikhoz. Ezzel a céllal jött létre a magyarországi Biztos Kezdet program még 2004-ben és folyamatosan fejlődött és alakult aszerint, ahogyan egyre több ismeretre tettünk szert a helyi nehézségekről, a családok valós és nagyon szerteágazó problémáiról. Az idők folyamán láttuk a különböző segítő szakmák együttműködésének fontosságát, ugyanakkor a nehézségek, kihívások is egyre inkább kirajzolódtak.Az itt olvasható írás már egy letisztultabb ajánlás, mind azoknak a szakembereknek és laikus segítőknek, akik számára egyértelmű, hogy a koragyerekkor soha vissza nem térő lehetőségek időszaka és az ebben az életszakaszban kihagyott fejlődést segítő lehetőségek súlyos következményekkel járhatnak. Ez a cikk módszertani ajánlásokkal és útmutatással igyekszik segíteni szakembereknek, és együttműködő segítőknek a minél hatékonyabb és eredményesebb koragyerekkori hátránykompenzáló munkában.   

A Biztos Kezdet program bevezetésének célja (az volt), hogy minden gyerek képes legyen képességeinek legteljesebb kibontakoztatására, bárhol is éljen az országban, és közel egyenlő eséllyel induljon, amikor megkezdi az iskolát. Fontos, hogy a gyerekek olyan tapasztalatokra tegyenek szert, amelyek a későbbiekben javítják életminőségüket. Vannak olyan gyerekek és szülők, akiknek külön segítségre van szükségük ahhoz, hogy erre képessé váljanak, és a Biztos Kezdet Program nyújtotta szolgáltatások alkalmasak arra, hogy megadják ezt a fajta támogatást.

A Biztos Kezdet program alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze:

Alapelvek: 

  • Olyan kiváló minőségű szolgáltatások, amelyek középpontjában a korai életévekben zajló fejlődési folyamatokat segítő programok állnak. Az aktivitások segítik a zavartalan fejlődést, a családok életében pedig tartalmi változásokat hozhatnak. 
  • Valóságos partneri kapcsolat alakul ki a családokkal. A családtagok mindannyian a gyerekek első tanítói, gondozói és ez által a szeretet és önbecsülés, magabiztosság legfontosabb forrásai. Ezért is fontos, hogy a gyerekek számára nyújtott minden egyes szolgáltatásba bevonjuk a családokat. Ezt információcserével, bemutatók szervezésével, a szülőktől való tanácskéréssel, a tevékenységekbe való bevonásukkal tehetjük meg. Az anyáknak, az apáknak és nem ritkán a tágabban értelmezett családnak kell, legyen ebben szerepe.
  • A gyerekek egyéniségek. Minden gyerek sajátos személyiség, a maga fizikai jellemzőivel, tanulási és fejlődési mintáival. Csakis a gyerekek sajátos jellemzőinek megismerése útján tudjuk számukra a legjobb tapasztalatokat nyújtani.
  • A gyerekeket arra bátorítjuk, hogy tapasztalják meg a világot és bővítsék a róla szerzett ismereteiket. A gyerekek nem tesznek különbséget a játék és a tanulás között, éppen ezért környezetüknek sem szabad ilyen különbséget tenni. A koragyerekkori program olyan tapasztalatokat kínál a gyerekek számára, amelyek a velük született kíváncsiságuk és akaratuk által ösztönzi a környezet megismerését, és egyben segíti az érzelmi, szociális, szellemi és testi fejlődésüket.
  • Biztonságot teremtünk a gyerekek és családjaik számára. A gyerekek rohamosan fejlődnek, ha olyan biztonságos környezetben élnek, amelyben megkapják a fejlődéshez és tanuláshoz szükséges szabadságot.

Az egyik leggyakrabban idézett kutatási példa a Perry-féle iskola-előkészítő projekt (High/Scope). 

A Perry-féle iskola-előkészítő projektet a hatvanas években indították el az Egyesült Államokban, és a résztvevőket több mint 30 éven keresztül követték nyomon. A gyerekeket vagy a jó minőségű iskola-előkészítő programcsoportba, vagy pedig a kontrollcsoportba sorolták be. Rendszeresen gyűjtöttek adatot mindként csoportról, és 27 éves életkorban felmért adatok megerősítették azokat a korábbi megállapításokat, amelyek szerint az iskola-előkészítő csoportban részt vett személyek magasabb iskolai végzettségre tettek szert, kevesebb volt körükben a letartóztatás, magasabb volt a keresetük, nagyobb valószínűséggel szereztek saját házat, és kisebb volt annak a valószínűsége, hogy szociális segélyre szoruljanak, mint a kontrollcsoport esetében.

Ahhoz hogy egy koragyerekkori program a fenti elméletnek megfelelően tudjon működni, megfelelő helyet kell biztosítani. Az alapelveket és a külföldi kutatási eredményeket ismerve az egyik szolgáltatási forma lehet a Gyerekház. A házakban folyó munka a gyerek fejlődésének valamennyi területére (érzelmi, a szociális, a testi és a szellemi fejlődésre egyaránt) kiterjed.

 A házakban történő munka módszerének alapja, hogy: 

  • a gyerekeknek módjukban álljon kezdeményezni saját tanulási tevékenységüket, 
  • lehetőséget kell adni arra, hogy a gyerekek saját tapasztalatukból tanulhassanak,
  • minden gyerek és a felnőttek is fontos szerepet kapjanak a játékok folyamatában,
  • megfelelő időt kell biztosítani az egyes gyerekek megfigyelésére és a fejlődési, tanulási tapasztalatok megtervezésére.

        A gyerekházakban dolgozók részéről fontos, annak elfogadása, felismerése, hogy minden gyerek más, aki az őt jellemző tulajdonságokkal és tapasztalatokkal érkezik a programba. A program munkatársainak feladata, hogy megismerjék a gyerekeket és szüleiket, lehetővé tegyék számukra, hogy bizalmat érezzenek és biztonságban érezhessék magukat. A számukra biztosított lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz valamennyien hozzáférhessenek és a nekik leghatásosabb segítséget kapják a zavartalan fejlődéshez.

Ennek eléréséhez:

  • olyan környezetet kell teremteni, amely nem tűri az előítéletek és diszkriminatív gyakorlatok érvényesülését;
  • bátorítani kell a gyerekeket arra, hogy felfedezhessék, kifejleszthessék saját identitásukat és kultúrájuk iránti érzéküket;
  • segíteni kell, hogy a gyerekek minél korábban megismerhessék az eltérő kultúrákat, és pozitív attitűdöt alakíthassanak ki a tőlük különböző társaik iránt;
  • fontos tudni és tudatni mindenkivel, hogy saját (felnőtt) attitűdjeink és cselekedeteink szerepmodellként szolgálnak a gyerekek számára.

Hogyan lehet a gyerekek számára jó környezetet biztosítani? 
Melyek az ehhez szükséges alapvető szempontok?

  • kép1A fizikai környezet, a jó minőségű ellátás a kisgyerekkori fejlődés egyik lényeges összetevője. Jelentős befolyást gyakorol a gyerekek, a szülők és a munkatársak jó közérzetére, és befolyásolja, mennyire szívesen veszik igénybe a gyerekház, gyerekprogram szolgáltatásait.
  • A háznak elég nagynak kell lennie, elegendő térnek kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy megfeleljen a befogadni kívánt számú gyerekre vonatkozó minimális követelményeknek (sőt, ha lehetséges, meghaladja ezeket a követelményeket). A tágas tér önálló felfedezésre nyújt lehetőséget a gyerekek számára, a gyerekprogram munkatársai pedig kreatívabban tudnak változatos tevékenységeket tervezni, lebonyolítani. A csecsemők kipróbálhatják mozgásképességük fejlődését, a nagyobb gyerekeknek pedig több helyük nyílik élénk és a fantáziájukat megmozgató játékokra. 
  • Fontos a bőséges természetes fény, s hogy a gyerekeknek lehetőségük nyíljon nagy ablakokból kinézni a külső világra. 
  • Nagy területre van szükség a padlón való játszáshoz és a csoportos együttlétekhez, mint amilyen a mesélés és a zene.
  • Esetleg szóba jöhet „érzékszervi” szoba tervezése, hanggal, fénnyel és változatos felületekkel, ami különösen hasznos a speciális fejlesztést igénylő gyerekek számára.
  • Szükséges tágas külső terület, amelyre a gyerekek könnyen kijuthatnak, úgy, hogy azt a belső terek természetes kibővítéseként használhassák. Az ilyen szabad területet sokféle tanulási tapasztalat szerzésére lehet felhasználni, olyan terekként, amelyek ösztönzik a képzelőerőt és az érzékszerveket igénybe vevő játékokat, lehetőséget adnak fizikai tevékenységekre, amelyek előmozdítják a motoros fejlődést.
  • A gyerekházaknak, biztonságosnak és biztosnak (állandónak) kell lenniük mind belül, mind pedig kívül. Előnyös, ha van helyiség a babakocsik tárolására.
  • A 18 hónapnál fiatalabb gyerekeket, ha lehet, külön szobában kell elhelyezni, ideális esetben az idősebb gyerekek játszóhelyének szomszédságában úgy, hogy meglátogathassák egymást. A közelben szükséges pelenkacserére alkalmas terület, és egy olyan hely, ahol a csecsemők ennivalóját higiénikusan, kézre eső módon lehet tárolni és elkészíteni.
  • Szükség van olyan mellékhelyiségekre, mint például a jól felszerelt konyha, fürdőszoba mosógéppel ellátva.
  • Fontos, hogy legyenek privát területek is, például kis szoba kialakítva a szülőkkel folytatandó beszélgetésre, és a személyzet pihenésére is. 

kép2A legjobb, ha a rendelkezésre álló tér rugalmas, esetlegesen többféle célra is használható. Fontos szempont, hogy a tér lehetővé tehesse a gyerekek számára, hogy a lehető legnagyobb mértékben függetlenek lehessenek és kezükbe vehessék saját tanulásukat. Lehetőséget kell adnunk a gyerekeknek arra, hogy ők dönthessék el (gyakorolják a döntést), milyen tevékenységeket végeznek, és azt hogyan csinálják. A játékoknak, az eszközöknek nyitott polcokon vagy a gyerekeknek megfelelő magasságban elhelyezett fiókokban könnyen hozzáférhetőeknek kell lenniük. Ki kell jelölni helyet a vizes játékokra és gondoskodjunk olyan helyről, ahol a gyerekek a padlón játszhatnak biztonságban nagy fakockákkal. Fontos, hogy legyenek nyugodt területek, ahol aludni, pihenni lehet, és minden házban kell egy állandó könyves saroknak lennie gyerekek és felnőttek számára egyaránt. 

Elég helynek kell lennie ahhoz, hogy gyerekméretű székeket és asztalokat, valamint néhány felnőtt méretű kényelmes széket helyezzünk el, amelyeket mind a felnőttek, mind pedig a gyerekek használhatnak. Azokat a dolgokat, amelyekről azt szeretnénk, hogy a gyerekek lássák és használják őket, nekik megfelelő magasságba kell helyezni. A berendezés feleljen meg a családok szükségleteinek, a beszerzésüknél vonjuk be az érintett családokat a tervezésbe.

A házon kívül a gyerekeknek az a jó, ha sokféle kép3differenciált terület van, ahol nagy tárgyakat használhatnak mászásra és egyensúlyozásra, biciklizhetnek, fantáziájukat megmozgató játékokat játszhatnak, növényeket nevelhetnek és megismerhetik a világot. A területnek legalább a felét borítsa kemény burkolat, a többi felület pedig legyen változatos. 

Néhány ötlet, javaslat a szabadtéri tervezéshez: 

  • naptól, széltől és esőtől védett területek, ideértve a fedett külső játszóhelyet,
  • változatos anyagok és felületek használata ajánlott,
  • a képzeletet megmozgató módon használható eszközök, például alagutak,
  • növények termesztésére alkalmas területek,
  • olyan tárgyak, amelyek különböző érzékszerveket vesznek igénybe: a látást, a tapintást, a hallást, az ízlelést és a szaglást.

A koragyerekkori programok megvalósításához jól képzett munkatársakra van szükség. Ehhez minden esetben képzési tervet ajánlott kidolgozni, amely az adott munkatársi csapat szükségleteire épül. A képzésre fordítandó időt gondosan kell megtervezni. Területenként esetleg eltérő képzési tervre van szükség aszerint, hogy az adott területen milyen a szakember ellátottság. Ehhez megfelelően illeszkedő képzési profilokat kell kidolgozni úgy, hogy a résztvevők jártasságait és képességeit a legcélszerűbben lehessen felhasználni. Fontos, hogy a munkatársak etnikai összetétele tükrözze a gyerekekét és a családokét az adott környezetben. Bátorítsuk az apákat, vagy férfi munkatársakat, hogy vegyenek részt a programok tervezésében, kivitelezésében. A program munkatársainak és a szakmai partnereknek rendszeres, közös továbbképzésére az együtt gondolkozás, a problémák együttes megoldása miatt is nagy szükség van.

A házak nyitva tartása és időbeosztása

A gyerekházak nyitva tartásának meghatározása mind a gyerekek és szüleik, mind pedig a munkatársak szempontjából lényeges. A házak az év minden munkanapján, délelőtti órákban tartanak nyitva. A mindennapos nyitva tartás a rendszerességet kívánja erősíteni, a délelőtti órák pedig a kisgyerekek életkori sajátosságaihoz igazodnak. 

A házakban a tervezett idő felhasználását úgy kell megszervezni, hogy:

  • a gyerekeknek módjuk legyen tevékenységeikben mélyen elmerülni, anélkül, hogy figyelmük könnyen elterelődne, ugyanis ilyenkor tanulnak a legjobban;
  • a tervezés rugalmas legyen, lehetővé tehesse a spontán tevékenységeket, a gyerekek számára pedig azt, hogy saját érdeklődésüket követhessék;
  • a munkatársaknak legyen idejük megfigyelni és dokumentálni a gyerekek fejlődését és azt közösen megbeszélni, a tevékenységeket közösen megtervezni.

Legfontosabb partner a szülő     

A szülővel kialakuló erős kapcsolat segíti a folyamatosságot, a jó kommunikációt, a részvételt és fenntartja az érdekeltséget. Ha azt akarjuk, hogy a szülők odafigyeljenek a közösség munkájára, aktívan be kell őket vonnunk, és változatos módon szükséges tájékoztatnunk őket. Eredményes módszer a szülőket már a tevékenységek kidolgozásába és felülvizsgálatába is bevonni, és gondoskodni arról, hogy teljes mértékben tisztában legyenek velük. Minden olyan nézetkülönbséget, amely a házakon, programokon belüli elvárásokkal kapcsolatban alakul a szülőkben, nyíltan meg lehet tárgyalni. A tevékenységek heti terve, a falra kitűzött fényképek, a gyerekek munkái és csoportképei mind-mind segítenek abban, hogy a szülők érdeklődése fennmaradjon. Ezen kívül rendszeresen legyenek információcserék a szülőkkel, a gyerekükkel kapcsolatban, beleértve olyan találkozásokat is, amelyek lehetővé teszik a szakemberek és a szülők számára, hogy együtt megbeszéljék a gyerek fejlődését. 

Természetes, hogy a szülők különböző mértékben kívánnak részt venni a tevékenységekben, van, aki intenzívebben, és van aki, kevésbé, ezt tiszteletben kell tartani. Fontos azonban, hogy minden szülő érezze: odatartozik és örömmel látják.  

Fontos feladat a gyerekek megfigyelése

A program működése során egy jól kidolgozott megfigyelési rendszer szerint a munkatársak közösen kidolgozzák a megfigyelések feljegyzésének azt a módját, amely legjobban megfelel a rutinnak és a munkamódszereknek. A megközelítési módnak azonban rendszeresnek és tárgyilagosnak kell lennie. Azt kell feljegyezni, amit tapasztalunk, nem pedig annak értelmezését. Minden gyereket rendszeresen meg kell figyelni, ez időigényes dolog, ezért ezt be kell tervezni a rutinszerű működésbe. A feljegyzés készítésének módszere egyszerű és valósághű legyen.  A megfigyelést ki lehet egészíteni fényképekkel, amelyeket felhasználhatunk arra, hogy regisztráljuk a gyerekek tanulási folyamatait és eredményeit egy adott területen.

A gyerekekről készüljön összeállított dosszié

Minden gyerek számára nyissunk egyéni dossziékat, amelyekben a megfigyeléseket és az összefoglalásokat, tevékenységük egyes eredményeivel és a változásokat bemutató fényképekkel együtt őrizzük. A dossziékat a szülők számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni, és rendszeresen meg is kell velük beszélni annak tartalmát. Így a szülők visszatérően kapcsolatban maradnak a gyerekek napi élményeivel. Jó módszer, hogy a gyerekeknek is időről időre odaadjuk saját munkáikat és a róluk készült fényképeket. A gyerekek nagyon büszkék a saját „könyvükre”, és teljesítményeikre. 

kép5Az aktivitások tervezésénél gondosan ügyeljünk arra, hogy minden gyereknek legyen egyéni terve, amely leírja, hogy jelenleg hol tart a fejlődésben, és a tervek szerint ezt hogyan fejleszti tovább különböző területeken. A gyerekek egyéni tanulási feladatait és érdeklődését be kell építeni a csoport egészének tevékenységi terveibe. Ahhoz, hogy a szülők érdeklődését fel tudjuk kelteni és őket a tevékenységekbe aktívan be tudjuk vonni, a terveket szembetűnő helyen és figyelemfelkeltő módon kell elhelyezni. A tevékenységeket rendszeresen felül kell vizsgálni, hogy fel lehessen mérni, megfelelnek-e a tervezett céloknak. Ehhez sok segítséget ad, ha a helyi, vagy közeli szakértőkkel közösen gondolkozunk, dolgozunk. 

A koragyerekkori programok segíthetnek azoknak a szülőknek, akik munkát szeretnének találni

A koragyerekkori hátránycsökkentő programok célja az is, hogy erősítsék a családokat és közösségeket, és különösen hogy csökkentsék azoknak a kisgyerekeknek a számát, akik olyan családban élnek, ahol senki sem dolgozik. A munkabérért végzett munka a szegénységből való kilábalás egyik lehetősége. Az olyan szülők számára, akiknél a munkába állás lehetősége alacsony, a program hathatós segítséget nyújthat. 

A program lehetőséget adhat:

  • hogy a szülők bővítsék iskolai végzettségüket, szakképzettséget szerezzenek, vagy munkahelyet keressenek (a helyi munkaügyi központtal, vagy felnőttképzési központokkal, könyvtárakkal szervezett együttműködés útján),
  • alternatív gyermekgondozási lehetőségeket szervezzenek,
  • segítheti a szülőket a lehetőségek mérlegelésében és szükségleteik meghatározásában,
  • megkönnyítheti a továbbképzéssel, szakképzéssel, munkavállalással és más ehhez kapcsolódó problémákkal kapcsolatos tájékoztatáshoz és tanácsadáshoz való hozzájutást, 
  • oktatást és képzést nyújthat a gyerekházakban, beleértve az írni-olvasni tudást és az alapvető információtechnológiai ismereteket.

   Néhány „társ”- szolgáltatás a program szellemében

  • Nyitott, azaz ,, „belépni szabad” rendezvények, amelyeken a családok kapcsolatot teremthetnek más családokkal, és jó minőségű játéklehetőségeket vehetnek igénybe. Az ilyen kötetlen rendezvények megnyithatják az utat más gyerek-szolgáltatások szemléleti változásához, szolgáltatások igénybevételéhez;
  • Részidős elhelyezés a gyerekházakban azon kisgyerekek számára, akiknek ezt a szülei helyzete megkívánja (hivatalos, magán, vagy munka jellegű elfoglaltság) 
  • A gyerekházakra a háziorvosok és védőnők is építhetnek, és így hatékonyabban kommunikálhatnak a szülőkkel, hatékonyabban tájékoztathatják a szülőket gyermekük fejlődéséről. 
  • A speciális nevelés szükségességének vagy a fogyatékosság korai felismerésének lehetősége. Az érintett családok és gyerekek megfelelő tanácsadásban és támogatásban részesülhetnek.

Fontos cél, hogy a koragyerekkori hátránykompenzáló programok sokféle módon segítsék a már ismert módszerek azonosítását és együttműködtetését, komplexen a családokra fókuszáljanak, nekik szóljanak, és sokféle, változatos információt nyújtsanak a gyerekekről, a másságról elsősorban, a szegénység és kirekesztettség spiráljából való kiúthoz.

Bízom abban, hogy ez az összefoglaló segítségére lehet mindazoknak, akik keresik azokat a megoldásokat, amelyek a hátrányban élő gyerekek fejlődését segítik, a családoknak kivezető utat mutatnak azzal, hogy a családok és gyerekek esélyeit növelik. A növekvő esélyekhez ismeretekre, biztonságra, tudásra van szükség, amit a koragyerekkorban megszerzett készségek és képességek megfelelő fejlettségének biztosítása révén érhetünk el. Ehhez azonban mind szakmailag, mind emberileg megalapozott program szüksége. Én az általunk kidolgozott gyerekházak programját ilyennek látom.

Szomor Éva, 2020. december

Fotók: Canva

Felhasznált irodalom:

Buros, O. (Ed.). (1985). Mental Measurements Yearbook (9th ed., Vol. 2, pp. 995–996) 

Sure Start Case Study for Economic and Social Research Council, 2010 

Roberts H. (June 2000). "What is Sure Start?". Archives of Disease in Childhood. 82 (6): 435–7. 

Hall, James; Sammons, Pam; Sylva, Kathy; Evangelou, Maria; Eisenstadt, Naomi; Smith, Teresa; Smith, George (2016). "Disadvantaged families are at greatest risk from austerity cuts to Children's Centres" 

Biztos kezdet és gyerekházak, mit és hogyan tegyünk a gyerekházakban, Szomor Éva (2010. május)

Az ,,Esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek” című, FMP-E/1901/4.1/015 számú projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg, a Szlovákia-Magyarország Interreg V-A Program Kisprojekt Alapjának támogatásával.

www.skhu.eu       www.viacarpatia-spf.eu

 

123

3e