Ígéretes kezdeményezés – kérdéses hatások Biztos Kezdet Gyerekházak Magyarországon

Bevezetés 

A Biztos Kezdet Gyerekházakról, illetve magáról a kezdeményezésről, a mögöttes filozófiáról és az elméleti-kutatási háttérről több részletes tanulmány, elemzés, szakmai dokumentum készült a program hazai megjelenése óta. Ezek összességében részletes képet adnak a Biztos Kezdetről, annak számos aspektusáról¹. Ez az írás nem vállalkozhat ezekhez hasonló mélységű elemzésre. Célja az, hogy vázlatosan bemutassa azt a szolgáltatást, amely Magyarországon – rendszerszinten tulajdonképpen egyedüliként – a hátrányos helyzetű (elsősorban kistelepülésen élő) gyerekek koragyerekkori képességgondozását célozza. Ez a Biztos Kezdet Gyerekház, amelynek fontos jellemzője, hogy (elsősorban EU-s és Norvég Alap) finanszírozású projektként indult a 2000-es évek közepén, majd 2013-ban – gyermekjóléti alapellátásként – bekerült a gyermekvédelmi törvénybe. A Biztos Kezdet filozófiája és megvalósítási gyakorlata nem magyar találmány, a mintát az Egyesült Királyságban még az 1990-es évek végén indított „Sure Start Program” adta. Olyan adaptációról van tehát szó, amely a családi hátrányokat, a rossz szocio-ökonómiai helyzetet igyekszik kompenzálni a legkorábbi életévekben, igazodva a magyarországi viszonyokhoz. A kezdeményezés mindenképpen fontos és szükséges, törvénybe emelése és költségvetési finanszírozása mérföldkőnek tekinthető, ugyanakkor az eddigi tapasztalatok és statisztikák alapján az eredmények és a hatások egyelőre kérdésesek. 

Az első fejezetben néhány elméleti kiindulópontot foglalunk össze. (Tudva azt, hogy ennél jóval széleskörűbb a koragyerekkori beavatkozások elméleti-kutatási háttere, amellyel számos nemzetközi és hazai szakember, illetve tanulmány, vizsgálat, kutatás foglalkozik mélyrehatóan többek között a neurológia, az agykutatás, a társadalomtudományok, a közgazdaságtan területén).² A második részben a Biztos Kezdet Program előzményeit, a magyarországi indulás körülményeit, valamint a kezdeményezés kiterjesztésének főbb államosait, mérföldköveit mutatjuk be. A harmadik fejezetben a Biztos Kezdet Gyerekházak működésének jellemzőit vizsgáljuk, elsősorban a releváns jogszabályok és az elérhető adatok alapján. Végül megkíséreljük röviden összegezni a főbb eredményeket és a felmerülő kérdéseket, dilemmákat.   

1. Néhány elméleti kiindulópont 

Gosta Esping-Andersen dán szociológus szerint, akinek nevéhez fűződik többek között a gyermekközpontú társadalmi beruházási stratégia kidolgozása, „az emberek életesélyeinek fő mozgatóereje gyermekkoruk családi viszonyain alapul. (…) minden bizonyíték azt támasztja alá, hogy a (korai) gyermekkor az a kritikus pont, ahol az emberek életesélyei megalapozódnak. A felnőttkorban alkalmazott támogató intézkedések már valószínűleg nem bizonyulnak hatékonynak, kivéve, ha a felnőttek megfelelő kognitív és szociális képességekkel indultak. A társadalmi befogadást célzó bármilyen politika középpontjában a gyermekeket célzó szociális beruházási stratégiának kell állnia”(Esping-Andersen 2008: 31). Ebből kiindulva egyértelműnek tűnik, hogy a beavatkozásokat a lehető legkorábban, a korai életévekben (sőt, a születés előtt) meg kell kezdeni, különösen a hátrányos helyzetű családok, gyerekek esetében. Ezt támasztja alá több, leginkább az 1980-as évektől végzett kutatás, amelyek szerint a koragyerekkor minősége döntően befolyásolja az agyfejlődést, ami pedig meghatározza a későbbi életesélyeket és életminőséget. Mindez szorosan összefügg a családi háttérrel, az otthoni környezettel, a szocio-ökonómiai jellemzőkkel, a szülők képzettségével, kompetenciáival, és nem utolsó sorban az elérhető koragyerekkori szolgáltatások, támogatások minőségével. A gyerekek agyfejlődése jelentősen különbözik a környezet minőségétől függően. Ahogy erre többen rámutattak már, ingerszegény környezetben a gyerekek (agy)fejlődése nagymértékű lemaradást mutat azokhoz képest, akik normál, megfelelő környezetbe születnek, illetve abban nőnek fel.³ Lombardi (2017) többek között azt hangsúlyozza, hogy a kisgyerekek fejlődését alapjaiban határozza meg a megfelelő koragyerekkori gondozás, amelynek egyszerre kell biztosítania az egészséget, a táplálkozást, a biztonságot, a korai tanulást és tapasztalást (Lombardi 2017:4). Tegyük hozzá, hogy – jellemzően strukturális problémák következményeként – mindezek a feltételek, körülmények gyakran hiányoznak vagy kevésbé biztosítottak a hátrányos helyzetű, marginalizált, kirekesztett közösségekben, családokban.   

A koragyerekkori beavatkozások a társadalom egészének működése szempontjából (is) kiemelkedően fontosak, mivel – ahogy erre közgazdászok rámutatnak – ezek megtérülése a leghatékonyabb. A megtérülési ráta különösen magas a hátrányos helyzetű gyerekek esetében, akik otthon nem kapják meg a későbbi sikeres tanuláshoz szükséges készségek alapjait (Woesmann–Schuetz 2006: 10). James Heckman (2006) közgazdász szerint „a korai életszakaszban való tanulás a későbbi sikerek alapja, a korai befektetések sokkal jobban megtérülnek, mint a későbbiek, a hátrányok kiegyenlítésére irányuló törekvések is sokkal kifizetődőbbek korai életkorban” (Bányai 2012: 36). Vagyis, a szegénységben élő, nélkülöző, hátrányos helyzetű családok és gyerekeik körében alapvető fontosságú (volna) a minél korábbi, komplex és hatékony beavatkozás. Bányai Emőke (2012) összegzése szerint „sok gyerek esélyei a szegénység, az ingerszegény környezet, a forrásokhoz való hozzáférés akadályozottsága miatt korlátozottak, nem tudják teljesen kibontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket. A koragyerekkori beavatkozások célja e hátrányok kiegyenlítése” (Bányai 2012: 36).

Mindezen elméleti-kutatási alapok egyenes következménye, hogy különböző nemzetközi szervezetek (UNICEF, Világbank, WHO, EU) ma már kiemelten kezelik a koragyerekkori beavatkozásokat, illetve a kisgyerekeket, különösen a 0-5 éveseket (illetve a 0-8 éveseket) célzó szolgáltatásokat, azok hozzáférhetőségét és minőségét. Aktuális megközelítéseiket alapul véve, szükséges megemlíteni az ECD (early childhood development) és az ECEC (early childhood education and care) fogalmát, amelyek összességében magukban foglalják a koragyerekkori képességfejlesztés, képességgondozás koncepcióját, valamint az ezeket megvalósító gyakorlati beavatkozásokat, intézményeket, szolgáltatásokat, programokat.⁴ Az Európai Unió, illetve az Európai Bizottság – mások mellett – kiemeli, hogy a koragyerekkori oktatás, nevelés, gondozás képes megalapozni a későbbi sikereket az oktatás, a jóllét, a munkavállalás, összességében a társadalmi integráció terén, amely pedig különösen fontos a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, illetve gyerekek esetében (EC 2018).⁵

2. A Biztos Kezdet program előzményei, indulása és kiterjesztése   

Magyarországon az ECD, illetve az ECEC intézményi-szolgáltatási körébe sorolható a bölcsődei és az óvodai ellátás, valamint – amennyiben az 5-6 éven felüli (legfeljebb 8 éves) gyerekekre is fókuszálunk – az általános iskola első két osztálya.⁶  Ezekről azonban nem szól a tanulmány, hiszen célunk most csak a Biztos Kezdet Program bemutatása, amely kimondottan a hátrányos helyzetű családoknak és gyerekeknek szóló képességgondozó-fejlesztő, alacsony küszöbű szolgáltatás.   

2.1. A kezdetek 

„Az 1990-es évektől kezdve a fejlett országokban egyre erőteljesebben érvényesült az a felfogás, hogy a koragyerekkori szolgáltatások tekintetében egységes szemléletmódra és szervezeti keretekre van szükség, mivel ez egy komplex, nagyon sok területet érintő terület” (Bányai 2012: 50). Ennek volt az egyik kimenete a Sure Start (Biztos Kezdet) Program, amelyet 1998-ban hoztak létre az Egyesült Királyságban, és amely az egyik központi eleme lett a néhány évvel később, 2003-ban – Tony Blair kezdeményezésére – indult kormányzati gyermekszegénység elleni programnak (Every Child Matters).⁷ A Sure Start Program, illetve az ennek keretében működő gyerekközpontok (children’s centres) alapvető célja a leszakadó (városi) településrészeken élő, 0-4 éves gyerekek koragyerekkori képességgondozása, fejlesztése volt (a szülők intenzív bevonásával), de később az idősebb gyerekekre is kiterjesztették a program szolgáltatásait. „Törekvés volt, hogy a napközbeni gyermekellátás, a korai nevelés, az egészségügyi és családtámogató szolgáltatások elérhetőségével a lehető legjobb életkezdést biztosítsák a gyerekek számára” (Szilvási 2011: 46). 

A Sure Start Program magyarországi adaptálása a 2000-es évek közepén kezdődött meg, amikor az ország hat településén – modellprogramokként – létesültek Biztos Kezdet szolgáltatások. 2003-ban az akkori Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban létrehozott munkacsoport ültette át a hazai gyakorlatba az angol programot. Egy évvel később, 2004-ben különböző lakosságszámú, hátrányos helyzetű településeken indultak el az első modellkísérletek (Ózd, Csurgó, Vásárosnamény, Mórahalom, Budapest VIII. kerülete). 2005-ben további két település kapcsolódott be a programba (Győr, Katymár). Viszonylag gyorsan, egy év múlva (2006-ban) már 52 helyszínen működtek Biztos Kezdet klubok (Koscsóné 2015). 

1. Szövegdoboz: A Budapest, VIII. kerületi modellkísérlet főbb elemei 

• „Bevezetésre került egy komplex szűrő, fejlesztő program, amely segítségével a legkorábbi időszakban felismerhető és korrigálható a későbbi tanulási, magatartási zavarok kialakulásának nagy hányada. Ennek szakmai feltételét biztosítja, hogy valamennyi dolgozó havi egy alkalommal ötórás továbbképzésen vesz részt, ahol esetmegbeszéléssel, tematikai tanácsadással kapnak segítséget. A képzés nemcsak a programban meghatározott célcsoporttal való munkában segít, hanem a gondozónők napi munkájában is. A képzéseken szerzett új ismeretekkel gazdagítják azt a játéktevékenységet, ami a gyerekek természetes közegében fejleszti képességeiket.
• A szülők bevonása a tevékenységekbe erősíti a kapcsolatokat, és új színnel gazdagítja a szülői kompetenciát. 
• Hétvégi, minden szombat délutáni játszóház működtetése a lakótelep minden kisgyerekes családja számára. Ez nemcsak megoldja az őszi–téli bezártság gondját, hanem a közös ünnepek, készülődések, játék és ajándék ötlettár lehetőségét is adja. 
• Játék- és eszközkölcsönző folyamatos működtetése. A felmerülő igények alapján bővülnek a kölcsönözhető segítő- és játékeszközök. 
• Oktatófilm készült a különböző családi nevelési szokásokról, tradíciókról a befogadás, a tolerancia és a különbözőségek elfogadásának segítésére.” (Forrás: Bass–Darvas–Szomor 2012: 20-21)

2.2. Kiterjesztés 

A Biztos Kezdet Program, illetve a Biztos Kezdet Gyerekházak kiterjesztése a Magyar Tudományos Akadémián működő Gyerekszegénység elleni programirodához, illetve az általa kidolgozott Gyermekszegénység elleni Nemzeti Programhoz⁸, valamint az arra épülő Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégiához fűződik.⁹ A Stratégia egyik központi beavatkozási területe, „A képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, a szegregáció csökkentése”, ezen belül „a jobb, egyenlőbb feltételek a készségek és képességek kibontakoztatására”, illetve a korai képességgondozás. Eszerint: „Régóta ismert és az utóbbi években ismét előtérbe kerülő tény, hogy a korai életéveknek meghatározó szerepük van a későbbi életút szempontjából. Számos hazai és külföldi vizsgálat bizonyítja, hogy az iskolai pályafutás későbbi (középiskolai) szakaszaiban tapasztalható elmaradás elsősorban a kora gyermekkori feltételekkel, körülményekkel magyarázható. A korai életkorban tett befektetések megtérüléséhez képest a későbbi, illetve kiegyenlítő célú beavatkozások jóval kevésbé hatékonyak. A programoknak nem csupán a gyermekeket kell megcélozniuk, a szülők bevonása és aktív részvétele nélkül nem biztosíthatóak az elvárt (megfelelő) eredmények.”¹⁰ 

Szomor Éva (2012) szerint „a Gyerekszegénység Elleni Program megfogalmazta azt a célt, hogy a legfiatalabb kortól, legszélesebb fejlődési területeket érintve induljanak el olyan prevenciós, szociális, egészségügyi és pedagógiai programok, amelyek az egészséges fejlődés biztosításával és a korai évekkel foglalkoznak. Ezt a célt hivatott szolgálni a Biztos Kezdet Program, amely alternatívát, segítséget nyújt a családoknak és a családokban nevelkedő gyerekeknek ahhoz, hogy a szegénység és a kirekesztettség újratermelődésének megakadályozásával esélyeik javuljanak az iskolai és a társadalmi beilleszkedésükben. A korai beavatkozás nem egyfajta korai fejlesztésről, vagy külön fejlesztő programokról kell, hogy szóljon, hanem egy nagyon komplex szemléletről, amelyben a fejlesztés gyakran egy időben a gyerekre, a szülőre és a szűkebb, vagy tágabb értelemben vett környezetre hat (Ferge et al. 2006)” (Szomor 2012: 26). 

A Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia eredményeként elinduló, az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében, EU-s forrásokból finanszírozott projektek egyfelől kistérségi szinten célozták a gyerekszegénység csökkentését, a gyerekesélyek növelését, másfelől kialakították a Biztos Kezdet Gyerekházak országos hálózatát. A gyerekszegénység elleni program gyakorlati megvalósításának első terepe az ország egyik hátrányos helyzetű kistérsége, a Nógrád megyei Szécsényi kistérség volt, ahol elindult az első gyerekesély program. Ennek keretében összesen öt Biztos Kezdet Gyerekház kezdte meg működését a mintegy 20 ezer fős, 13 települést magában foglaló kistérségben.  Ez tekinthető tehát olyan mérföldkőnek, amely megalapozta mind a térségi gyerekesély programok, mind a Biztos Kezdet Gyerekházak országos kiterjesztését. 2009 és 2013 között – szintén projektalapú, uniós finanszírozással – 114 gyerekház kezdte meg működését (Koscsóné 2015). 

Darvas Ágnes és Szikra Dorottya (2017) szerint „(…) a Biztos Kezdet program a „kifejezett, de nem kizárólagos” (explicit but not exclusive) célzás európai alapelve alapján ad előnyt egy meghatározott csoportnak: a kedvezőtlen helyzetű településekre céloz, a családok rászorultságát nem vizsgálja, nem tekinti kritériumnak az ingyenes szolgáltatás igénybevételéhez. (…) Jelentős részben a Biztos Kezdet programhoz kapcsolódó szakmai vitáknak, konferenciáknak, képzéseknek, a létrejött gyerekházak tevékenységének köszönhető, hogy ma már hazai szakmai körökben is evidencia a kora gyerekkor időszakának kiemelt jelentősége, a szakszerű korai fejlesztés fontossága” (Darvas–Szikra 2017: 245).¹¹

2.3. Projektből alapellátás, törvényi szabályozás  

Fontos mérföldkő, hogy a korábban kizárólag projektalapon működő és ennek megfelelően finanszírozott Biztos Kezdet Gyerekházak 2013. január 1-től gyermekjóléti alapellátásként, azon belül a gyerekek esélyeit növelő szolgáltatásként bekerültek a gyermekvédelmi törvénybe.¹² (A törvény felhatalmazása alapján a szolgáltatás részletes szakmai szabályait 2013. március 1-től minisztériumi rendelet rögzítette.¹³) A gyermekvédelmi törvénynek megfelelően – gyermekjóléti alapellátásként – a Biztos Kezdet Gyerekházak működését 2014. január 1-től a központi költségvetés finanszírozza. Az állami finanszírozás több lépcsőben valósult meg, mivel az első évben, 2014-ben (2013-as meghívásos pályázat alapján) 49 Gyerekház, majd 2015-ben további 64 Gyerekház jutott állami finanszírozáshoz (Koscsóné 2015).   

A gyermekvédelmi törvény szerint „a Biztos Kezdet Gyerekház célja a szociokulturális hátrányokkal küzdő, elsősorban a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek egészséges fejlődésének biztosítását támogató, fejlődési lemaradását kompenzáló, a szülői kompetenciákat erősítő, a szülő és az óvodába még nem járó gyermek számára együttesen nyújtott társadalmi felzárkózást segítő prevenciós szolgáltatás biztosítása”.¹⁴ Továbbá: „A Biztos Kezdet Gyerekház a gyermek sikeres óvodai beilleszkedése, valamint a gyermek és a család sikeres társadalmi integrációja érdekében együttműködik különösen a család- és gyermekjóléti szolgálattal, a család- és gyermekjóléti központtal, a védőnői szolgálattal, az óvodával, a helyben elérhető egyéb, a gyermekek és a gyermekes családok számára szolgáltatást nyújtó intézménnyel, valamint szükség esetén a gyermekvédelmi jelzőrendszer egyéb tagjaival.”¹⁵ A jogszabály rögzíti a Gyerekházak kötelező dokumentációs rendszerét is. 

2020. júliusban a Belügyminisztérium Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatósága szakmai ajánlást adott ki a „Biztos Kezdet Gyerekház szolgáltatás működtetésére”, amely szerint „a Biztos Kezdet program hitvallása az, hogy a társadalmi kirekesztődés megelőzésének kulcsa a kora gyermekkori (0-5 éves korban történő) integrált, komplex fejlesztés a család és a tágabb környezet aktív részvételével. (…) A Biztos Kezdet Gyerekház olyan kisgyermekes családokat érintő szolgáltatás, amely hozzájárul az egyéni és társadalmi hátrányokból fakadó kockázatok csökkentéséhez, elkerüléséhez, és a szegénység újratermelődésének megakadályozásához. A Gyerekház a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, településeken, valamint települési szegregátumokban a 0-5 éves gyereket nevelő családok felkutatására és szolgáltatásokba történő bevonására törekszik a település legrosszabb helyzetben lévő családjainak elérése és a szolgáltatás igénybe vételéhez szükséges motiváció kialakítása révén. A kötelező óvodáztatás kezdetének leszállításával a Biztos Kezdet Gyerekház elsősorban a 3 év alatti gyerekekre koncentrál, hiszen egyik célja az óvodára való felkészülés támogatása” (BM 2020: 3-4). Az ajánlás szerint a szolgáltatás alapelvei a területi célzás, a hozzáférés, a szülőkkel való együttműködés, a szakmaközi együttműködés, valamint a program célzottsága (ami annyit jelent, hogy a programnak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie, ugyanakkor törekednie kell arra, hogy a fókuszban a hátrányos helyzetű kisgyerekek legyenek).  Ezeknek az alapelveknek az együttes érvényesülése esetén nevezhetők a szolgáltatások, a beavatkozások Biztos Kezdet Programnak (BM 2020).

3. A Biztos Kezdet Gyerekházak működésének jellemzői 

3.1. Főbb jellemzők és szolgáltatások 

A Biztos Kezdet Gyerekházak fontos, általános jellemzője a térítésmentes igénybevétel, a szülők és a gyerekek önkéntes részvétele (amihez persze szükség van a szolgáltatásban dolgozó szakemberek motivációt megteremtő és fenntartó tevékenységére, a családok bevonására). A vonatkozó 2018-as minisztériumi rendelet¹⁶ értelmében a Biztos Kezdet Gyerekház vezetőjének felsőfokú szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie (pedagógus, pszichológus, szociálpedagógus vagy egészségügyi végzettség). Más felsőfokú végzettségű szakemberek akkor tölthetnek be vezető pozíciót, ha korábban legalább kétéves szakmai tapasztalatot szereztek gyerekházban, és vállalják a Biztos Kezdet Alapképzés teljesítését. A rendelet azt is szabályozza, hogy milyen helyiségben („integrált térben”), milyen feltételekkel, felszereltséggel kell kialakítani a Gyerekházat. 

A már hivatkozott szakmai ajánlás (BM 2020) meghatározza, hogy milyen településeken, településrészeken indokolt a Biztos Kezdet Gyerekházak létrehozása. Összesen hét olyan tényezőt sorol fel, amelyek „kedvezőtlen társadalmi folyamatokat” jeleznek:

• jelentős munkanélküliség („magas a munkanélküliek aránya”);
• a releváns szolgáltatások („egészségügyi, szociális és egyéb közszolgáltatások”) nehezen hozzáférhetőek, hiányoznak vagy alacsony színvonalúak;
• erősödő társadalmi szegregáció („az itt lakók társadalmilag egyre távolabb kerülnek már társadalmi csoportoktól, ritkák a társadalmi érintkezéseik, hiányoznak a követendő minták, korlátozott a társadalmi mobilitás”);
• erősödő területi szegregáció (szegregált lakókörnyezet, telep);
• erősödő „nevelési-oktatási szegregáció” (szegregált óvoda, iskola, osztály);
• jelentős roma népesség („nagyszámú roma népesség koncentrálódik”);
• magas a szegénységben élő, hátrányos helyzetű (rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő) gyerekek száma, aránya, és „a Biztos Kezdet szolgáltatás létrehozását a település vezetése is támogatja” (BM 2020: 6-7).  

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) – a már szintén hivatkozott – 2018-as rendeletében határozza meg többek között a Biztos Kezdet Gyerekházak (mint a gyerekek esélyeit növelő szolgáltatás) kötelezően biztosítandó alapszolgáltatásait és egyéb szakmai feladatait. Eszerint a Gyerekházaknak biztosítaniuk kell:

• „a szociokulturális hátrányokkal küzdő családok felkeresését és a Biztos Kezdet Gyerekház által nyújtott szolgáltatások igénybevételének ösztönzését;
• a gyermekek számára rendszeres szakmai szolgáltatásként állapotfelmérést, valamint számukra legalább képességkibontakoztató foglalkozást, fejlesztést és kisétkeztetést;
• a szülőknek a gyermekkel együtt történő részvételét a foglalkozásokon, a szülők számára személyiség- és kompetenciafejlesztést, a gyermekneveléshez, a személyes higiéné biztosításához és a háztartásvezetéshez szükséges ismeretek átadását célzó, valamint egyéb preventív célú programokat;
• évente legalább huszonnégy közösségi rendezvény megszervezését a hároméves kor alatti gyermeket is nevelő családok, illetve a helyi közösség számára, amelyből legalább tizenkét rendezvény szakmai tartalmának a Biztos Kezdet Gyerekház szolgáltatásait igénybe vevő családok szükségleteihez kell igazodnia.”¹⁷  

Ezek mellett – a gyermekvédelmi törvény értelmében – a Gyerekházak további („helyi szükségleteknek megfelelő és kellően indokolt”) szolgáltatásokat is nyújthatnak a családok, a szülők és a gyerekek részére. Az EMMI rendelete meghatározza a kötelező nyitva tartási időt is, amely szerint a Gyerekházaknak minden munkanapon, délelőttönként (8 és 12 óra között) nyitva kell tartaniuk, fogadniuk kell a szülőket és a gyerekeket. 

3.2. A Biztos Kezdet Gyerekházak, a bevont családok és gyerekek száma   

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nyilvános adatai szerint (KSH Stadat) egy év alatt, 2013 és 2014 között közel megkétszereződött a Biztos Kezdet Gyerekházak száma, és bár a növekedés jelentősen lelassult, 2019-ben már 155 Gyerekház működött az országban. Az elért/bevont családok száma 2013 és 2019 között 1312-ről 2151-re, a 0-5 éves gyerekek száma 1441-ről 2379-re emelkedett. Ezek az adatok – a bevont családok és gyerekek számát tekintve – 64-66 százalékos növekedést jeleznek hét év alatt (1. ábra). A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2030 tervezete szerint – KSH OSAP adatok alapján – 2020-ban már 193 Gyerekház ért el rendszeresen „mintegy 2400 kisgyereket” (MNTFS Tervezet 2020: 42). A rendszeres gondozásban részesülő gyerekek száma 2016-ig – négy év alatt – 80 százalékkal emelkedett. „A növekedés mértéke még az átlagosnál is magasabb, 90% körüli a 0-2 évesek körében (…), de a 3-5 évesek körében is közel 50%-os a növekmény. (…) A Biztos kezdet házba járó gyermekek zöme (2470 gyermek) étkezik helyben, 732 gyermek mosakodik is itt, 729 gyermek családja pedig mosást is igénybe vesz. E három szolgáltatás iránti kereslet jelentősen emelkedett: 2013-2016 között két-háromszorosára nőtt az igénybe vevő gyerekek száma (Bernát–Gábos 2018: 93). 

1. ábra: A Biztos Kezdet Gyerekházak, a bevont családok és gyerekek száma, 2013-2019

             Forrás: KSH Stadat 2.5.6. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsg008b.html l

A korcsoportos megoszlásról a legfrissebb elérhető adat 2018-as. Eszerint az akkor bevont 2237 gyerek túlnyomó többsége – természetszerűleg – 0-3 éves (80%), 20 százaléka pedig a 3-5 éves korcsoportba tartozik. Utóbbiak aránya 2013-ban 28 százalék volt (2. ábra); a csökkenés elsődleges oka a három éves kortól történő kötelező óvodáztatás 2015-ös bevezetése.   

1. ábra: A Biztos Kezdet Gyerekházakba járó gyerekek száma (fő) és megoszlása (%) korcsoport szerint, 2013-2018

  Forrás: KSH Stadat 2.5.6. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsg008b.html l

A Biztos Kezdet Gyerekházak egyik fontos alapelve a területi célzás, amelyről azonban nem állnak rendelkezésre friss KSH-adatok, így csak korábbi statisztikára (egyetlen adatévre, 2017-re) tudunk hivatkozni. Eszerint a területi célzás megfelelő, minthogy a szolgáltatások túlnyomó többsége az ország hátrányos helyzetű régióiban található. Az akkori 112 Gyerekház 38 százaléka az Észak-Magyarországi régióban, 30 százaléka az Észak-Alföldi régióban, további 11, illetve 12 százaléka a másik két hátrányos helyzetű térségben, a Dél-Dunántúli és a Dél-Alföldi régióban működött (1. táblázat). Közel harmaduk (30%) legfeljebb ezerfős falvakban, 45 százalékuk 1000-5000 fős településeken működik (Keller 2018). 

1. táblázat: A Biztos Kezdet gyerekházak száma és megoszlása régiók szerint, 2017 

 

Régió	Gyerekházak
	száma, db.	megoszlása, %
Közép-Magyarország	7	6,3
Közép-Dunántúl	3	2,7
Nyugat-Dunántúl	-	-
Dél-Dunántúl	12	10,7
Észak-Magyarország	43	38,4
Észak-Alföld	34	30,4
Dél-Alföld	13	11,6
Összesen	112	100,0

                          Forrás: Keller 2018: 50.

 

4. Összegzés: eredmények és dilemmák 

A Biztos Kezdet Program, illetve a Biztos Kezdet Gyerekházak magyarországi elindítása, majd folyamatos kiterjesztése összességében sikertörténetként is értelmezhető. Olyan program került bevezetésre, amely – deklarált célja szerint – a hátrányos helyzetű, szegénységben, kirekesztettségben élő családoknak, a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt szól. Olyan életszakaszban igyekszik komplex módon beavatkozni, amely meghatározó a későbbi életesélyek szempontjából. Ráadásul a koragyerekkorban kimaradt, akkor hiányzó feltételek, körülmények később nem vagy csak részben pótolhatók. 

Fontos, hogy a projektként bevezetett, projektalapú finanszírozással működtetett Gyerekházak bekerültek a gyermekvédelmi törvénybe, amely gyermekjóléti alapellátásként, azon belül a gyerekek esélyeit növelő szolgáltatásként határozza meg a Biztos Kezdet Gyerekházat. Ezzel párhuzamosan a projektalapú finanszírozást fokozatosan felváltotta a központi költségvetési finanszírozás. Összességében a szolgáltatás törvényi szabályozása és költségvetési finanszírozása – a szakmai szempontok és a fenntarthatóság szempontjából is – előremutató lépés, ugyanakkor számos kérdést, dilemmát is felvet. 

Szabályozás, túlszabályozás. A szakmai standardok kidolgozása, rögzítése minden ilyen szolgáltatás esetében fontos, hiszen ezek mentén biztosítható, hogy – esetünkben a Biztos Kezdet Gyerekházak – megfelelő és egységes szakmai alapelvek mentén működjenek. Ez egyaránt érdeke a megvalósító szakembereknek és a célcsoportba tartozóknak, a bevont szülőknek és gyerekeknek. Ezzel együtt, a túlzott szabályozás kontra-produktív lehet, visszavetheti az alacsony küszöbű szolgáltatás fontos elemeit, a rugalmasságot, a célcsoport igényeihez, szükségleteihez való alkalmazkodást. A Biztos Kezdet Gyerekházak igénybevétele – az eredeti megközelítés szerint – önkéntes, ugyanakkor vannak olyan helyi szabályozások, amelyek különböző módokon előírják a hátrányos helyzetű családok számára a részvételt. Ezzel pedig éppen a Biztos Kezdet alapelvei és filozófiája sérül.    

A Biztos Kezdet Gyerekházak helyiséginek kialakítására, felszerelésére vonatkozó részletes szabályok (40/2018. (XII.4.) EMMI rendelet) a hátrányos helyzetű kistelepülések, illetve azok önkormányzatai számára nem vagy csak nagyon nehezen teljesíthetők. Előfordulhat tehát, hogy a szigorú (gyakran kevésbé életszerű) feltételek miatt éppen azokon a településeken nem létesülnek gyerekházak, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. 

Finanszírozás. A központi költségvetési finanszírozás egyfelől megteremtheti a kiszámíthatóságot, a fenntarthatóság alapjait. Másfelől viszont a korábbi projekt-finanszírozáshoz képest jóval szűkebb anyagi lehetőséget biztosít a Gyerekházak működésére. (A központi finanszírozásra, pontosabban a befogadásra és a költségvetési támogatásra pályázni kell.¹⁸) A korábbi években mintegy 6-7 millió forint volt, 2021-ben 7,8 millió forint az éves működési támogatás összege, amely még mindig jóval elmarad az EU-s és Norvég Alap-forrásokból finanszírozott projektek korábbi (évekkel ezelőtti) mintegy 10 millió forintos éves költségvetésétől. Korábbi elemzések szerint a költségvetési támogatás közel 60 százaléka fedezi a szükséges béreket, vagyis 40 százalék marad a szolgáltatások és az egyéb járulékos költségek finanszírozására. 

A módszertani ajánlások szerint a gyerekházban egészséges, változatos étkezést (tízórait, zöldséggel, gyümölccsel) kell biztosítani, amelyre a szakemberek szerint az állami finanszírozás nem elegendő. Ahogy a gyerekek szükségleteinek megfelelő, külső szakemberek foglalkoztatására sem.¹⁹ „Az állami finanszírozásba vétel legnagyobb hatása, hogy lecsökkent a gyerekházba eljutó külső szakemberek száma, mivel a projekt finanszírozási időszakhoz képest az állami finanszírozás a két dolgozó bérén kívül alig biztosít másra forrást (és sok esetben a két dolgozó is kevés az igényhez képest). Kevesebb szakember mellett állami finanszírozásból alig jut tárgyi eszközök (játékok) cseréjére pedig a 2009 óta működő gyerekházakban gyakran már nagyon leamortizálódtak a játékok és a játszószőnyegek” (Balás et al. 2016: 3). 

Szakmai munka. Az előzőekkel szorosan összefügg a Biztos Kezdet Gyerekházakban végzett szakmai munka minősége, illetve az elért eredmények és hatások mértéke. Egyrészt fontos, hogy a szükséges szakmai végzettségeket és az alapszolgáltatásokat jogszabály rögzíti. Másrészt nyilvánvaló, hogy jelentősek a gyerekházak közötti különbségek, ami nem feltétlenül a gyerekházban dolgozók hozzáállásának, szakmai felkészültségének különbségeiből ered (bár ez sem zárható ki). Sokkal inkább a fenntartók elkötelezettségén és anyagi lehetőségein, erőforrásain (vagyis a helyi szinten) múlik. Összességében, a már hivatkozott hatásvizsgálat szerint a Biztos Kezdet Gyerekházak kedvező hatásokat értek el a helyi közösség fejlesztése, a lokális szakmai együttműködések erősítése, valamint a hátrányos helyzetű gyerekek és szüleik szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása terén (Balás et al. 2016). A MNTFS 2020 tervezete szerint „a gyerekházat is érinti az a probléma, hogy a szegény, alacsony végzettséggel rendelkező (korai iskolaelhagyó) szülők sok esetben nem tudják gyermeküknek azt a fejlődési környezetet biztosítani, amelyben megszerezhetőek azok a kognitív és szociális készségek, amelyek a sikeres iskolai előmenetelhez szükségesek” (MNTS Tervezet 2020: 41). Ez világos, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mire is valók a gyerekházak, ha nem éppen mindezek pótlására, kompenzálására. A Tervezet kiemeli továbbá, hogy „a szolgáltatást hátrányos helyzetű, főként roma családok veszik igénybe” ((MNTS Tervezet 2020: 41). A 2016-s hatásvizsgálat viszont – igaz, néhány évvel korábban – éppen azt hangsúlyozza, hogy „(…) a legtöbb gyerekházban sikerül integrálni a hátrányos helyzetű gyerekek szüleit, de a leghátrányosabb helyzetű családokat nem sikerül bevonzani a gyerekházba, a házak egyötödére jellemző, hogy vegyes a látogató családok társadalmi összetétele” (Balázs et al. 2016: 3).    

Keller Judit (2018) összegzése szerint a Biztos Kezdet Gyerekházak – eredeti céljuk szerint – alacsony küszöbű szolgáltatásaikkal segítik a korai életévekben történő fejlődést és a szülői kompetenciák erősítését. A gyakorlatban ezek a célok nem vagy csak kismértékben érvényesülnek, mivel a gyermekjóléti rendszer strukturális egyenlőtlenségei a források, a feladatok és a kapacitások egyenlőtlen, aránytalan eloszlását eredményezik; a színvonalas szolgáltatások feltételeit biztosító intézményi környezet pedig gyenge, elégtelen. „A hátrányos helyzetű gyerekek jó minőségű szolgáltatásokhoz való hozzáférését gátolják a gyerekjóléti intézményrendszer egyenlőtlen feltételei, amelynek eredményeként a bölcsődék és a Biztos Kezdet Gyerekházak nem képesek teljesíteni azt az integrációs célt, amelyet a szakpolitika és a szakmai diskurzus elvár tőlük” (Keller 2018: 48).   

Kiterjesztés, számosság. Ahogy a korábban bemutatott adatok jelzik, a Biztos Kezdet Gyerekházak száma 2013 és 2020 között több mint háromszorosára nőtt. A bevont családok és gyerekek száma pedig mintegy 65 százalékkal emelkedett 2013 és 2019 között; a gyerekek száma 2013 és 2020 között 1441 főről 2400 főre nőtt (ez hasonló mértékű, 67 százalékos emelkedést jelent). (Feltelezve, hogy a statisztika, illetve az összevetés helyes, elgondolkodtató, hogy miközben a Gyerekházak száma egy év alatt, 2019 és 2020 között 38-cal emelkedett, addig az elért gyerekek száma mindössze 21 fővel lett több). Mindenesetre a 2019-es KSH Stadat adatok alapján egy gyerekházra átlagosan 15 gyerek, a 2020-as (a MNTFS tervezetében ismertetett) statisztika szerint már csak 12 gyerek jutott. Összességében, persze az is kiemelkedően fontos – különösen az érintett települések, közösségek, családok és gyerekek szempontjából – hogy egyáltalán létezik, elérhető a helyi szolgáltatás. Ugyanakkor országos szinten, az ilyen típusú szolgáltatásokból kiszoruló, azokat el nem érő hátrányos helyzetű, marginalizált gyerekek számához képest, a Biztos Kezdet Gyerekházak a potenciális célcsoportnak csak a töredékét érik el (a 2018-as adatok szerint a 0-2 éves korcsoportból 1788 főt, a 3-5 éves korosztályból 449 főt ért el az akkori összes, 116 Gyerekház). 

Farkas Zsombor

2020. december

Felhasznált források

Balás Gábor–Baranyai Zsolt–Herczeg Bálint–Jakab Gábor (2016) Biztos Kezdet program hatásvizsgálata. Értékelés és hatásvizsgálati zárójelentés (egyeztetett verzió). Budapest: HÉTFA Kutatóintézet. http://hetfa.hu/wp-content/uploads/hetfa_biztoskezdet_zarotanulmany0210.pdf 

Bass László–Darvas Ágnes–Szomor Éva (2012) Gyermeknevelési szabadságok és gyermekintézmények. Mi a jó a gyerekeknek, mit szeretnének a szülők? In. Bányai Emőke–Darvas Ágnes (szerk.) (2012) Szülői szabadságok és koragyermekkori programok. Első rész. Budapest: ELTE TáTK. http://tatkteszt.elte.hu/file/SZULOI_SZABADSAGOK_1.pdf 

Bányai Emőke (2012) Koragyerekkori programok a fejlett országokban. In. Bányai Emőke–Darvas Ágnes (szerk.) (2012) Szülői szabadságok és koragyermekkori programok. Első rész. Budapest: ELTE TáTK. http://tatkteszt.elte.hu/file/SZULOI_SZABADSAGOK_1.pdf 

Belügyminisztérium (BM) (2020) Szakmai Ajánlás A Biztos Kezdet Gyerekház szolgáltatás működtetésére. BM, Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság, Budapest, 2020. július. https://tef.gov.hu/wp-content/uploads/2020/07/bkgy2/Szakmai%20aj%C3%A1nl%C3%A1s.pdf   

Bernát Anikó–Gábos András (2018) Társadalmi folyamatok Magyarországon a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia időszakának első felében 2009-2017. Budapest: TÁRKI. http://romagov.hu/wp-content/uploads/2020/03/MNTFS-monitoring-jelentes_TARKI.pdf 

Darvas Ágnes–Szikra Dorottya (2017) Családi ellátások és szolgáltatások. In. Ferge Zsuzsa (2017) Társadalom-és szociálpolitika. Magyarország 1990-2015. Budapest: Osiris Kiadó.  

European Commission 2018 https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:05aa1e50-5dc7-11e8-ab9c-01aa75ed71a1.0003.02/DOC_1&format=PDF

Esping-Andersen, Gosta (2008) Egy gyermekközpontú társadalmi beruházási stratégia. Esély, 2008/5. http://esely.org/kiadvanyok/2008_5/ESPING.pdf 

Keller Judit (2018) Az esélykiegyenlítés egyenlőtlen feltételei: a koragyerekkori szolgáltatások intézményi aszimmetriái. Esély, 2018/5. http://www.esely.org/kiadvanyok/2018_5/esely_2018-5_2-1_keller_eselykiegyenlites.pdf 

Koscsóné Kolkopf Judit (2015) Biztos Kezdet Gyerekház program. Gyermeknevelés, 3. évf., 2. szám http://ojs.elte.hu/gyermekneveles/article/download/691/586

Lombardi, Joan (2017) Moving towards scale: advancing early childhood development 2017. In. Moreno, Terasa - Lombardi, Joan (eds.) Early Childhood Matters. Advances in early childhood development 2017. The Hague, The Netherlands: Bernard van Leer Foundation (2017) 

Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2030. Tervezet. Munkapéldány, 2020. december 1. http://romagov.hu/wp-content/uploads/2020/12/MNTFS2030_1201-tervezet.pdf 

Szilvási Léna (2011) Nézőpontok, elméletek, gyakorlatok – a magyar Biztos Kezdet Program előzményei és megvalósulása. In. Danis Ildikó et al. (szerk.) (2011) A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Biztos Kezdet Kötetek I. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. http://www.csagyi.hu/images/stories/projektek/ecd/A_genektol_a_tarsadalomig.pdf 

Szomor Éva (2012) Korai képességgondozás – Biztos Kezdet Gyerekházak. In. Bass László (szerk.) (2012) Az ötödik év után. Egy félbeszakadt akciókutatás története 2006-2011. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület. http://www.gyere.net/downloads/otodik_ev.pdf 

Woesmann, Ludger–Schuetz, Gabriela (2006) Efficiency and Equity in European Education and Training Systems. EENEE Analytical Report No. 1. Prepared for the European Commission. European Commission. Education and Culture. http://www.eenee.de/dms/EENEE/Analytical_Reports/EENEE_AR1.pdf 

Jogszabályok 

1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 

40/2018. (XII. 4.) EMMI rendelet a gyermekek esélynövelő szolgáltatásainak szakmai feladatairól és működésük feltételeiről 

5/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről

47/2007. (V. 31.) OGY határozat a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032

Lábjegyzet:

 ¹ Lásd erről pl.: Biztos Kezdet program módszertani kötetei: http://www.csagyi.hu/forrasmunkak/item/1050-biztos-kezdet-modszertani-kotetek 

 Továbbá: Surányi 2010, Szomor–László 2014, Bányai–Darvas 2012, Szomor 2012, Lannert 2015, Balás et al 2016, Darvas–Szikra 2017, Keller 2018. 

² Lásd erről pl.: Nelson 2004, Moreno–Lombardi 2017, Tucker-Drob–Harden 2011, Heckman 2008, Woesmann–Schuetz (2016), Heckman et al (2019), UNICEF 2017, 2014, Harvard University 2007. 

3 Lásd erről: Heckman 2008, ill. Balás et al. 2016, Nelson 2004, ill. Lannert 2015.   

4 Lásd erről pl.: Dendoba et al. 2014 (WHO), European Commission 2018, UNICEF 2014, 2017, illetve:

https://www.who.int/topics/early-child-development/en/ 

https://ec.europa.eu/education/policies/early-childhood-education-and-care_en 

⁵ Az ECD és az ECEC megközelítések összefoglalását lásd pl.: Farkas 2020. http://www.karpatokalapitvany.hu/sites/default/files/No%20child%20left%20behind_FINAL_EN.pdf   

 Továbbá: https://ec.europa.eu/education/policies/early-childhood-education-and-care_en

⁶ Lásd erről pl.: Farkas 2020. 

7 Lásd erről pl.: www.everychildmatters.gov.uk

https://www.nidirect.gov.uk/articles/sure-start-services 

https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/678913/childrens_centre_stat_guidance_april-2013.pdf 

https://www.nidirect.gov.uk/articles/sure-start-services  

8 Lásd erről: http://gyerekesely.hu/ 

⁹ 47/2007. (V.31.) OGY határozat. 

¹⁰ 47/2007. (V.31.) OGY határozat https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a07h0047.OGY 

¹¹ Továbbá lásd erről: Ferge–Darvas 2013.  

¹²  A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi XXXI. törvény

¹³ 15/1998 (IV.30.) NM rendelet 

¹⁴ 1997.évi XXXI. törvény 38/A § (1)

¹⁵ 1997.évi XXXI. törvény 38/A § (2)

¹⁶ 40/2018. (XII.4). EMMI rendelet

¹⁷ 40/2018. (XII.4). EMMI rendelet 4. § (1). 

¹⁸ Lásd erről a legújabb, aktuális kiírást: http://www.pafi.hu/_pafi/palyazat.nsf/ervdocidweburlap/0BE6E77C0A899255C12585B60069CA77 

¹⁹ Keller 2018., Balás et al 2016.

Az ,,Esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek” című, FMP-E/1901/4.1/015 számú projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg, a Szlovákia-Magyarország Interreg V-A Program Kisprojekt Alapjának támogatásával.

www.skhu.eu       www.viacarpatia-spf.eu